... Boka Gábor Filmkritikái

 A mozi ahol közel annyi embert ölnek meg, ahány percből áll maga a film.

A történetről úgy érzem nem sokat kell majd beszélnem, mert igazából annyira egyszerű, mint egy faék. Adott egy "macsó", szőke hegyomlás rendőr, aki jártas a japán harcművészetekben és magában az ázsiai kultúrában is, aki kap egy ferdeszemű társat, akinek viszont ezekről gőze sincs, majd ők ketten nekiiramodnak, hogy leszámoljanak a helyi yakuza szervezettel. Nagyjából ennyit érdemes tudni róla. Persze sorban derülnek majd ki dolgok a múltból és egy egzotikus csajt is kapunk majd főhősünk mellé, hogy színesítse a "nagyszerű" forgatókönyvet. (Tia Carrere ez idő tájt épp, mint aktuális bombázó státuszban tetszelgett.)
De mindenki tudja, hogy itt nem is ez a lényeg. Itt nincs zsákbamacska, aki ismeri Dolph Lundgren filmjeit tudja mire számíthat, amiben mégis több ez, mint a legtöbb filmje az a hangulat. Ezt a nagyszerű zene tovább erősíti, valamint a korszakra jellemző brutális erőszak, sok-sok vérrel. Számomra ez a skandináv színész legjobb filmje, amihez természetesen Brandon Lee is sokat hozzátesz, kiegészíti egymást a 2 rendőr folyton egymást heccelő párosa. Akár erőltetettnek is tűnő egysoros beköpéseik a műfaj szerelmesei számára pedig kötelező idézetek. Cary-Hiroyuke Tagawa pedig az egyik legszadistább fő gonosz, akit valaha láttam.

(A film zseniális főcím zenéje)

Természetesen az akciók teszik ki a játékidő 90%-át (legalább), így gyakorlatilag non-stop bunyót, kínzást és lövöldözést nézhetünk amíg tart a film (ami mindössze 74 perc, de itt legalább nem akarták felesleges töltelékekkel növelni annak a hosszát). Bármikor elővehető, újra és újra élvezhető a kemény akció filmek rajongóinak.

Értékelés: 9 pont